Magvetési tanácsadó a kaktuszok magvetéssel történő szaporításához.

A kaktuszok magvetéssel való szaporítása az egyes fajok túlélése, fejlődése szempontjából kiemelt fontossággal bír. Összehasonlítva a vegetatív szaporítással egy fontos előnye mindenképpen mellette szól, mégpedig a genetikai, biológiai sokszínűség, amely a természetes kiválasztódás, és a fajok fejlődésének fontos feltétele. Bizonyos mértékben hozzájárul az élőhelyi állomány fennmaradásához, kíméléséhez. A továbbiakban a hagyományos magvetés kerül ismertetésre.

A magvetés előkészítéséhez szükség van az alábbiakra:

- csíraképes magokra;
- a magvetéshez használt különböző rendeltetésű eszközökre;
- a szükséges környezeti feltételek együttes biztosítására;
- a magvetés és a magoncnevelés technológiai folyamatának részletes ismeretére;
- a folyamatos ellenőrzés, felügyelet feltételeinek megteremtésére.
Hogy ezek közül mi a legfontosabb, szinte lényegtelen, mivel bármelyiknek a hiánya, vagy hibás, nem körültekintő alkalmazása a magvetés sikerének veszélyeztetését vonja maga után.

1. Csíraképes magok.

Kétségtelenül fontos feltétele a sikeres magvetésnek. A kereskedésektől vásárolt mag a legjobb garancia a sikerre, már ha ismert, és megbízható kereskedésekről van szó. Hazai és külföldi gyűjtőktől és kereskedésektől egyaránt van mód beszerezni magokat. A külföldi kereskedések magkínálata általában bővebb, de sok esetben az egyes porciók árfekvése magasabb, mint a hazai kínálaté. Ma már a hazai repertoár is közelít a nyugathoz, sajnos az árfekvés terén is. A cseh, a német, USA-beli kereskedések, mint pl. a Pavel Pavlicek, J. Dohnalik, Jecminek, G. Köhres, Piltz, Mesa Garden, mellett számos gyűjtő és kereskedés érhető el az Interneten. A fenti kereskedések kínálatában levő magok többsége csíraképesség szempontjából kimondottan megbízhatónak mondható.
A saját szaporítású magokkal kapcsolatban meg kell szerezni a szükséges tapasztalatot mindenkinek, akik saját magot kívánnak vetni. Ehhez tisztában kell lenni azzal, hogy az egyes nemzetségek és fajok magjai, a virágzást követő hányadik évben válnak csíraképessé. Az ehhez szükséges ismeretek a szakkönyvekből, a hazai újságokból, és a saját tapasztalatból szerezhetők be. Mivel a csíraképesség elérését a termés beérésének körülményei, a magok tárolási hőmérséklete, a mag vetésének a maghozás évétől számított ideje, a kívánatos fagyhatás bekövetkezte, és más tényezők is befolyásolják. A tapasztalat megszerzésének ajánlott módja, hogy a vetésre szánt magot legalább 4 (10 vagy 20 szemes) adagra kell osztani, és a maghozást követő első, majd második, majd a további években kell elvetni és dokumentálni minden évben a csírázás százalékát. Természetesen a más gyűjtőkkel való tapasztalatcsere is célravezető lehet. Az egyes nemzetségeken belül eltérő időpontban érhetik el az egyes fajok a csírázóképességet. Általános szabályt lehetne mondani, de az előbb leírtakat kell figyelembe venni

2. A magvetéshez használt eszközök.

A magok vethetők kis méretű cserepekbe, műanyag tálakba, fagyasztó tálakba, jégkocka tartókba, vagy nagyobb műanyag tálakba, a továbbiakban vetőtálakba, a vetendő magok mennyiségétől és fajszámától függően. Nagy fajszám esetén célszerű a jégkocka tartót alkalmazni, melynek egyes rekeszei kb. 5-8 cm2 területűek, melyek további 2-3 rekeszre oszthatók műanyag lapokkal. Az így kapott rekeszek 1-25 szem mag vetésére és majd egy évig való nevelésére alkalmazhatók. A rekeszek alján mindenképpen legyenek lyukak, melyek a felszívatáshoz, vagy a felesleges öntözővíz elvezetéséhez nélkülözhetetlenek. Ha ez gyárilag nem biztosított saját magunknak kell elkészítenünk gázláng felett melegített 30-40 mm-es szeggel, kellő körültekintéssel. A jégkocka tartók és a kis cserepek alkalmazásának egyik előnye, hogy az esetlegesen előforduló gombafertőződések így jól lokalizálhatók, vagy a cserepek kiemelhetők. Az így alkalmazott eszközök méretének másik szempontja legyen, hogy 30-40 mm vastagságú vetőtalaj beleférjen, amely 1-2 évig képes biztosítani a magoncok tápanyag szükségletét, fejlődésüket és fejlett gyökérzetük kialakulását.
Az egyes szakirodalmak szerint a magvetés felett minimum kb. 40-50 mm szabad légteret kell biztosítani a kedvező mikroklíma kialakulásához. Erre alkalmasak a 80-100 mm magas fagyasztó tálak, vagy a magvetésnél alkalmazott egyéb vetőalkalmatosságok elhelyezésére alkalmas nagyobb műanyag dobozok, mini fóliaházak. Ezek nagyon jó fényáteresztő képességűek legyenek! A tapasztalat azt mutatja, mennél nagyobb a légtér, akár 20-40 cm magas is lehet, annál kedvezőbb feltételeket biztosít a csírázáshoz, és a kikelt magoncok hosszútávon való neveléséhez. Fontos, hogy a kikelt magoncok oldalirányból és felülről is elegendő természetes vagy mesterséges fényt kapjanak. Másik fontos szempont, hogy a csírázáshoz és neveléshez szükséges vizet hosszú távon is képes legyen megtartani, és biztosítsák a szelőztetés lehetőségét.
A vízzel való felszívatáshoz a fent említett nagyobb dobozok, vagy külön tálcák szükségesek, melyekbe az említett ültető eszközök elhelyezhetők. Ha vetődobozok nem rendelkeznek külön fedéllel, akkor üveglapokkal kell befedésüket megoldani, ami megakadályozza a pára és ezzel a víz eltávozását. E szempontokon túl olyan megoldást kell választani, hogy a vetőalkalmatosság fedeléről a lecsapódott pára ne tudjon lecsöpögni.
Előre készítsük ki a szükséges méretű és mennyiségű árnyékoló eszközöket is, melyek lehetnek selyem-, vagy újságpapírok, új vagy használt fóliák, raselhálók. Ezek valamelyikét szükséges alkalmazni a csírázás és nevelés során az optimális fény biztosításához.
Az előkészületeknél fontos figyelembe venni, hogy a vetésre szánt nemzetségeknek, azon belül esetleg az egyes fajoknak eltérő és esetleg azonos csírázási és nevelési igényeinek kielégítéséhez igazítsuk a fentebb felsorolt eszközök mennyiségét, és méretét. Ehhez tanulmányozni kell az előkészületek előtt a szaporításra szánt fajok igényeit, élőhelyük éghajlati, klimatikus, talajtani feltételeit stb. Ezért kezdő gyűjtőknek célszerű a magvetési tapasztalatokat megszerezni előbb a könnyebben szaporítható fajokról, mint kellő ismeret és tapasztalat hiányában magról nehezebben szaporítható fajok vetésével próbálkozni. Célszerű lehet a nagyobb tapasztalattal rendelkező gyűjtőtársak véleményét is kikérni, és utána beszerezni a magokat.

1. kép: Másfél hónapos Pediocactus knowltonii Lz332 magvetés

3. A magvetés és csiráztatás feltételei.

3.1. Talaj: Egyik lehetőségként lehet alkalmazni azt a talajt, melyet sikeresen használunk a nagyobb növények nevelésére. Más irodalmak szerint a magvetéshez általában homokos vetőtalajt célszerű használni, mely nem tartalmaz friss, bomló szerves anyagot, trágyát, ami égetné a kaktusz magoncok gyökereit. A kereskedelemben kapható kertészeti talajok sok ilyen anyagot tartalmazhatnak. A legtöbb Észak-amerikai, chilei kaktusz 2/3 rész homokot (mosott homokot), 1/3 rész humuszt, a Dél-amerikai kaktuszok és más pozsgások 2/4 rész homokos talajt, 1/4 rész humuszt és 1/4 rész kőtörmeléket tartalmazó talajt igényel a magvetéshez. Ez enyhén savanyú talajt eredményez. A nagyon apró magok vetéséhez (Strombocactus, Paródia stb) 50 % tőzegmoha és 50 % perlit vagy homok keverékét, vagy 100 % tőzegmohát javasolnak használni. Természetesen lehet más összetevőjű vetőtalajt alkalmazni, amelyek eredményes magvetéshez vezethetnek. Ilyen például: 60 % mosott homok, 20 % mészmentes kerti föld, 10 % Florasca B, 10 % balti tőzeg rostált keveréke. De eredményesen alkalmazható a kb. 90 % mosott homok, 2-3 % mészmentes kerti föld, 2-3 % Florasca B, 2-3 % tőzeg, és 1-2 % Alginit előzőleg átrostált keveréke.
Figyelembe véve, hogy az alkalmazott talajfajták szinte mindegyike kis szemcsenagyságú összetevőkből áll, ezért előfordulhat, hogy a cserép vagy a vető tálca alján levő lyukakon kifolyik. Ennek megelőzésére javasolt a vetőtálak aljába 10-20 mm vastag, ujjheggyel tömörített Florasca B virágföldet tenni, ami a magoncok megerősödése után hozzájárul az erős gyökérképződéshez.
A magvetés nedves környezete, hőmérséklete kedvez az algaképződésnek. A kifejlődött algatakaró terjeszkedése során befedi, vagy eltakarja a kikelésre váró magokat, vagy a kikelt magoncokat, jelentősen gátolva ezzel a fejlődésüket. Amint kiszárad a talajfelszín, az algaszőnyeg feltekeredik, és elszakítja a kis magoncok gyökerét. Ennek többszöri ismétlődése a vetés pusztulásával járhat. Megelőzésként javasolt védekezés a kálium-hipermanganát vizes oldatának alkalmazása, de ennek eredménye a tapasztalatok szerint igencsak kétséges. A spórák pusztulása elérhető a talajnak forrázással történő fertőtlenítésével még a magvetés előtt, de csak időleges védelem ez is, mert a levegőben szálló spórák később visszatelepedhetnek a felszínre. Jobb megoldás a vetőtálca talajának, és a felszínén levő magoknak 1,5-2,5 mm szemcsenagyságú frakcionált (rostált) kaviccsal való befedése, kb.1-1,5 mm rétegben. Ezzel elérhető, hogy az algaképződés feltételei leromlanak a fény hiánya miatt, ugyan akkor kedvező mikroklímát teremtődnek a csírázáshoz és a magoncok fejlődéséhez, valamint segítenek megtartani a talaj nedvességtartalmát.
Egy példa a cserép vagy vetőtálak feltöltésére, alulról felfelé:
1. réteg: 10-20 mm tömör Florasca B virágföld;
2. réteg: 20-30 mm talajkeverék a már fentebb felsoroltak egyikéből;
3. réteg: a talaj felszínére szórt magok egyenletes elosztásban, és egy rétegben;
4. réteg: 1,5-2,5 mm frakcionált sóderréteg.
Sok írás javasolja a talajkeveréknek vetés előtti hőkezelését, csírátlanítását, fertőtlenítését a gombabetegségek megelőzéséhez. Ha ezt nem alkalmazzuk, a vetőközegben megmaradnak a talaj hasznos mikroorganizmusai, és esetleg a pusztulást okozó gombaspórák is. Ebben a kérdésben döntsön mindenki saját belátása szerint. Persze a gombafertőzés megelőzésére vannak a fertőtlenítésen kívül más módszerek is. Ezek a következők lehetnek:
- magvetés után a talaj felszínét célszerű bepermetezni kálium-permanganát 1-2 súlyezrelékes oldatával, amely segít megelőzni az algaképződést és fertőtlenítő hatással bír,
- a magvetés talajának felszívatása gombaölőszerek 1 %-os vizes oldatával, havonta 1-2 alkalommal, továbbá a talaj felszínének permetezése ugyan ezzel az oldattal 1-2 naponként. Az oldat töménysége tehát 1/2 -1/4 része a hagyományos növényvédelemre javasolt mennyiségnek. A gombaölőszerek közül a csávázásnál javasolt szerekhez célszerű 1-2 ezreléknyi felszívódó hatású Amistar folyékony gombaölőszert is adni,
- a magok száraz csávázása, melyhez 2 rész Sumilex 50 WP, 0,5-1 rész Miltox, vagy 1 rész Dithane M45, 1 rész Topsin, 0,5 rész Miltox. Akinek még módja van hozzájutni a kivont permetezőszerek közül Orthocid 50WP, Chinoin-Fundazol 50 WP, Fundazol 50WP Plus gombaölőszerekhez, azokat is használhatja, kb. 10 % Miltox hozzáadásával. A végrehajtás módja: késhegynyi por alakú csávázószert és a magokat egy gyógyszeres fiolában össze kell rázni úgy, hogy a gombaölőszer egyenletesen felkerüljön a mag felszínére.

2. kép: Első éves magoncok a vetőtálban

3.2. Hőmérséklet: Az egyes kaktusz fajok magjainak csírázásához a faj szükségletének megfelelő hőmérsékletet biztosítsunk. Ennél figyelembe veendő a meleg nappalok és a hűvös éjszakák periodikus ismétlődése. Ezért van szükség az azonos igényű magok keléséhez a külön vetőtál alkalmazására, mert így azokat a számukra megfelelő körülmények között lehet helyezni. A kívánt hőmérséklet biztosítható a vetés időpontjának megválasztásával*, a vetési hőmérséklet mesterséges szabályozásával, a vetőtálaknak üvegházban vagy szabadban való elhelyezésével, a vetőtálnak az üvegház magasabb, vagy alacsonyabb részében, vagy annak az északi vagy déli oldalában való elhelyezésével. Az eredményes csírázás után a hőmérsékleti kitettség (hőingadozás) fokozatosan növelhető, ahogy a kis magoncok tövisezete kialakult. A magvetés fölötti légtér túlmelegedése megelőzhető a vetőtálca körültekintő elhelyezésével, vagy a napi többszöri szellőztetéssel, párásítással, az árnyékolás szabályozásával. Ennek feltétele, hogy a napi ellenőrzések kellő gyakorisággal és a kritikus időpontban legyenek végrehajtva. Egyes szakirodalmak és magkereskedők honlapjai, magjegyzékei gyakran tartalmazzák az ajánlott hőmérsékleteket, melyek a csíráztatáshoz szükségesek. Néhány példa a javasolt éjszakai és nappali hőmérsékletre, a gyakoribb nemzetségekre vonatkoztatva:

Éjjel    Nappal (Hőmérséklet oC-ban)
15          20 alatt valamivel: Rebutia
17          20 alatt valamivel: Parodia,
17          20 felett valamivel: Blossfeldia, Austrocactus, Echinocereus, Echinofossulocactus,
                                               Frailea, Lobivia, néhány Mammillária, Notocactus,
                                               Pyrrhocactus, Oroya,
20          30 alatt valamivel: Acanthocalycium, Ancistrocactus, Ariocarpus, Astrophytum,
                                              Browningi, Cereus,Cleistocactus, Copiapoa, Coryphantha,  
                                              Denmoza, Discocactus, Echinomastus, Echinopsis, Epithelantha,
                                              Escobaria, Ferocactus, Glandulicactus, Gymnocactus,
                                              Gymnocalycium, Mammillaria, Matucana, Melocactus,
                                              Neochilenia, Neoporteria, Sulcorebutia, Tephrocactus,
                                              Thelocactus, Turbinicarpus, Weingartia, Wilcoxia,
20          30 felett valamivel Eriosyce
17          40-hez közel:         Grusonia, Opuntia, Pediocactus, Sclerocactus, Toumeya

*Jelmagyarázat: A vetés időpontjának megválasztására nincs kőbe vésett szabály. Tulajdonképpen akkor lehet vetni, amikor a csírázás és a további nevelés feltételei maradéktalanul teljesíthetők a gyűjtő részéről.

3.3. Napfény: A csírázáshoz illetve a keléshez megfelelő intenzitású, és alapvetően szórt fény szükséges, ami az előzőekben felsorolt árnyékoló eszközök alkalmazásával érhető el. Ezzel biztosítható a klorofil képződés feltétele. A kevés fény a kikelt magoncok torz, megnyurgult fejlődését eredményezheti, ugyanakkor kedvező feltételei alakulhatnak ki a gombaképződésnek. A túl sok napfény antocián képződéssel jár, amitől a magoncok bevörösödnek, és ha még a hőmérséklet 40Co felé emelkedik, számolni kell a pusztulás kockázatával. Élőhelyükön a termésből kihulló, vagy az állatok, a madarak, és a bogarak által széthordott magok a talaj mélyedéseiben, a kövek között, a növényzet takarásában állapodnak meg, ahol kedvező mikroklíma alakul ki, megteremtve a magok csírázásának és a magoncok fejlődésnek feltételeit. Belátható, hogy számos feltétel véletlenszerű egybeesésének kell bekövetkeznie a növény szaporodása, továbbterjedése érdekében. A természetben szétszóródó magoknak csak kis töredékéből, néhány faj esetén a magok milliomod részéből kelnek ki utódok, és érik el a kifejlett méretet, mivel egy részük élőlények tápláléka lesz, másik részükre nem teremtődnek meg a csírázás és a későbbi fejlődés feltételei. A gyűjtők által elvetett magoknál a csírázási feltételeknek ember általi megteremtésével jóval kedvezőbben alakul a kelési arány.
A kikelt magoncokat közvetlen érő napfény egyes összetevői, pl. a túl sok hősugárzás, az ultraibolya sugárzás, stb, akár a magvetés teljes pusztulását is okozhatják. Napkitörések alkalmával a nem kellő mértékű árnyékolás, és a szellőztetés hiánya sok esetben a teljes szaporulat, magvetés, 1-2 éves magoncok pusztulásához vezethet. Mesterséges megvilágítás alkalmazásakor a világító testeket úgy kell megválasztani, hogy a keletkezett fény összetevői egyezzenek meg a természetes fény összetevőivel.
3.4. Nedvesség: A magok csírázásához, majd a kikelt növénykék fejlődéséhez, megfelelő mennyiségű víz szükséges. Erre legalkalmasabb a tiszta, állott esővíz, ha nincsen akkor forralt víz is megfelel. Hálózati víz csak végszükség esetén, és lehetőleg a több hónapos magoncoknál alkalmazható. Az öntözés történhet párásítással, vagy felszívatással. Az öntözéssel célszerű a gombaölőszerek és később az esetleges műtrágyák kijuttatását is egybekapcsolni, ezért ezeket a szereket keverjük bele az öntözővízbe.

4. Magvetés, csíráztatás és a magoncok nevelése.

Magvetés: Először is össze kell válogatni az azonos vetési feltételeket igénylő magokat, majd az ezeket elkülöníthető vetőeszközöket kell előkészíteni a következők szerint: A magok száraz csávázását beszerzésüket követően, vagy saját mag esetén a termésekből való kitisztítása után azonnal, vagy közvetlenül a magvetés előtt lehet elvégezni.
A cserép vagy vetőtál, továbbiakban vetőtál, feltöltése a már ismerttett talajok egyikével, majd annak tömörítése ültetőfával, pl. ceruza bütüs, ún. tompa végével. A vetőtál felosztása rekeszekre műanyag lapokkal történjen az egyes fajok biztos elkülönítése érdekében. A talaj felszínét újból el kell egyengetni. A vetőtálakról és tálcákról el kell készíteni a vetési térképet, melynek rovataiba a vetés során be kell írni az azokba elvetett faj, fajok nevét, így a későbbiek során nem lehet összekeverni. A magokat egy 10x10 cm-es kétrét hajtott papírlappal lehet a számukra kijelölt rekeszbe juttatni, majd abban a ceruza hegyével egyenletesen szétosztani. Nem feltétlenül szükséges a magoknak a talajba való félig vagy teljes egészében való benyomása, mert a vetőtálaknak a magokkal való feltöltése után a talaj felszínét, a rajta levő magokkal együtt 1-1,5 réteg vastagságban le kell szórni a 1,5-2,5 mm szemcsenagyságú sóderrel. A vetés befejezése után kálium-hipermanganát vizes oldatának kipermetezésével át kell nedvesíteni a talaj felső rétegét. A továbbiakban folyamatosan szükséges biztosítania a magvetés feletti légtér 80-90 %-os páratartalmát. Az így előkészített vetést vetődobozba, vagy a csíráztatószekrény olyan részébe helyezzük, ahol a csírázáshoz szükséges hőmérséklet és fényviszony hosszú távon is biztosítható.

3. kép: A magvetésről készült vázlat egyik részlete

Öntözés, nedvesentartás: A magvetés befejezése után fel kell szívatni a vetőtálakat a már leírt gombaölőszeres öntözővízzel. A felszívatást több lépésben célszerű elvégezni a talaj teljes átnedvesedéséig, amit a sóderréteg elsötétedése jelez. Amint a vetőtál talaja a felszínéig felnedvesedik, ugyanilyen öntözővízzel szükséges a vetőtálak felszínét finoman bepermetezni. Az ezt követő napokban a vetőtálakat folyamatosan nedvesen kell tartani, részben további mérsékletes felszívatással, és napi 1-2 alkalommal való permetezéssel. Ehhez célszerű előre bekeverni 5-7 liter gombaölőszeres öntözővizet. Az árnyékolást többször ellenőrizzük, nehogy a szél lefújja. Naponta többször is szellőztessünk, és a hőmérséklet mérésére helyezzünk el hőmérőt a vetőtérben. Fontos a szellőztetések alkalmával ellenőrizni a magvetés gombamentességét. Ha ennek jele tapasztalható, pl. üvegessé, vizenyőssé válnak, vagy elfonnyadnak a kis magoncok, továbbá a talaj felszínét és a növénykéket fehéres, gyapjú-, vagy pókhálószerű bevonat takarja, akkor a fertőzött magoncokat el kell távolítani, majd a gombának kitett talajfelszínt és környékét erősebb gombaölőszeres oldattal öntözzük meg Ha lehet a fertőzött cserepet a többi cseréptől különítsük el a továbbterjedés megakadályozása érdekében. A kelés jelei 2-3 nap után már jelentkeznek, melyre a kavicsszórás megemelkedése utal, majd megjelennek a kis magoncok. A magok kelése a fajok zöménél kb. 3-4 hétig elhúzódik. Az öntözés mértékét, gyakoriságát ahhoz a követelményhez kell igazítani, hogy ez idő alatt a magvetés talaja ne száradjon ki, és a 80-90 %-os páratartalom megmaradjon. Ezt követően, 5-7 napig csak párásítás (permetezés) szükséges, hogy a vetőtál részlegesen kiszáradjon. A talaj kiszáradása után a vetést ismét fel lehet szívatni a már említett összetételű öntözővízzel, és a talajt kb. 2 hétig nedvesen tartsuk, mert egyes fajok magjainak kelése később indul, és folytatódhat a már kelésnek indult magok csírázása. Ezt követően a száraz és nedves periódusokat felváltva lehet alkalmazni, 1-1 nappal csökkentve a nedves napok és 1-1 nappal növelve a száraz periódusok hosszát. Augusztus második felétől az árnyékolás megtartása mellett a szellőztetés is szükséges nappal és éjszaka egyaránt, de többnyire a száraz időszakokban. A kora reggeli, és a késő délutáni órákban akár közvetlen napfényt is kaphatnak, de a melegebb déli órákban az árnyékolásra oda kell figyelni.
Ahogy a kis tövisek megjelennek, a kis magoncokat ki lehet tűzdelni, ha rendelkezünk az ehhez szükséges nagyobb hellyel, és biztosítottak a változatlan hőmérsékleti, öntözési, szellőztetési feltételek. Ez azonban csak lehetőség, amit általában azok alkalmaznak, akik megfelelő feltételekkel, gyakorlattal rendelkeznek, és a nem kevésbé kockázatos intenzív nevelés módszerét alkalmazzák. Ettől az időszaktól kezdve lehet a kényesebb magoncokat feloltani Pereskia alanyokra, általában akkor, ha a magoncok mérete eléri a legalább 2-4 mm-es átmérőt. A lassú növésű fajok, pl. Ferocactus lindsayi, Geohontonia mexicana, Blossfeldia-k, Mammillaria huitzilopochtli stb., esetében kellő oltási gyakorlattal rendelkező gyűjtők az 1-2 mm-es magoncokat is olthatják.

4. kép: Harmadik éves magoncok Kiss László gyűjteményében

2-3 hónap elteltével az öntözővízhez a javasolt töménység 30%-át kitevő folyékony műtrágyát is lehet alkalmazni akár a felszívatásokhoz, akár a permetezésekhez fejtrágyázásként. Október végére hagyni kell kiszáradni a magvetést, és a magoncok többségét a nagyobb fajtársakkal együtt lehet teleltetni. Néhány fajnál azonban szükséges a téli időszakban is mérsékelt nedvesítést alkalmazni, mert a vízvesztés miatt nem biztos, hogy át tudnak telelni, pl. a Notocactusok. Az öntözéseket célszerű a több napig tartó napsütés esetén, vagy emelt hőmérséklet mellett lehet elvégezni.
Üvegházi tartás mellett, a külső hőmérséklet tartós emelkedésével, az időjárás javultával, február végétől, március elejétől, legalább 4-5 napig tartó napsütés esetén, előbb többszöri permetezéssel, majd részleges és később teljes felszívatással elkezdhetjük az öntözést. A felszívatások között legalább 2-3 hét teljen el. Ilyenkor a magoncok átmérője 1,5-3-szorosára is nőhet. Ha a magoncok túlzott növekedésükkel fajtársaikat elnyomják, vagy szomszédjaikat árnyékolásukkal veszélyeztetik, növésüket korlátozzák, akkor az öntözés szelektíven folytatható azoknál a fajoknál, amelyek növekedéséhez a kellő tér biztosított. A permetezéseket és öntözéseket délelőttre időzítsük, hogy a nap végéig a növényekre jutó víz felszáradhasson. Az öntözővíz ekkor is tartalmazza a már leírt gombaölőszeres kombinációkat. Egy év eltelte után a vegetációs időszak előtt, vagy annak beindultával már szükségessé válik a magvetés áttűzdelése, másképpen mondva pikírozása. Az áttűzdelés történhet nagyobb műanyag cserepekbe, tálcákba. A magoncok tűzdelésekor olyan sor- és távközt alkalmazzunk, hogy 2-3 évig ne kelljen a magoncokat áttűzdelni, mert elnyomják egymást. Néhány faj pl. M. huitzilopchtli, Ariocarpusok, Turbinicarpusok, Ortegocactus, Pediocactusok, Encephalocarpus stb., ekkor még mindig olyan kicsik, hogy szükséges a talaj felszínének 2-4 mm szemcsenagyságú kaviccsal való takarása. Ez megakadályozza, hogy az öntözővíz kimossa a kis magoncokat, biztosítja a gyökerek megerősödését és fejlődésük beindulását, továbbá megakadályozza a fajok keveredését. Ugyanakkor kedvező mikroklímát teremt, és segít megtartani a talaj nedvességét. A kitűzdelt kis magoncok heti 2, majd 1 alkalommal kívánnak öntözést, de a tűző naptól való védelmet továbbra is igénylik. Ehhez legmegfelelőbb a fóliasátorban való elhelyezés, és a rasel hálóval való árnyékolás, de megfelelő lehet számukra a fóliasátorban, és félárnyékban történő elhelyezés, mikor is a déli, koradélutáni órákban a tűzdelt növényeket nem éri közvetlen napfény.

Tisztelt Gyűjtőtársak, érdeklődők! A magvetéssel kapcsolatos kérdéseik megválaszolásában szívesen állok az önök rendelkezésére! Címem: kissl.kaktusz@invitel.hu Sikeres magvetést kívánok!

Kiss László
Orosháza